Ahogy bekanyarodtam a helyiségbe, Cica-paradicsom tárult a szemeim elé. Máshogy nem tudom nevezni. Mászókák, etetők, tálak, medence... Medence! A cicák nem is szeretnek fürdeni! 

Időközben az öt kicsi muskétás utánam jött és Gombolyag, vagyis Bendő, bemutatta, hogy igenis szeret fürödni. Akkorát csobbant, hogy vizes lett a falon levő. aranykeretes festmény. Ami apát ábrázolta. Az én apukámat aki évekkel ezelőtt öngyilkos lett. Csak mikor közelebb mentem láttam meg a kép sarkára írt üzeneteket:

"Sajnálom szerelmem.", "Csak az én hibám!", "Ha hallgattál volna rám, most nem egy hullába lennék szerelmes!", "Elvesztettem.", "Üres vagyok nélküled. Nélkületek", "Kell nekem. Ő kell nekem", "Veled akarok lenni ott fenn, hamarosan", "Megtalálom és felviszem hozzád". Ezeket a nagyi írta apának?

Minden üzenetben ott volt a fájdalom. A szerelem. A halál. Csak pár dolgot nem tudtam hova tenni. Nélkületek? Egyértelmű. A nagyi ismerte aput. És szerelmes volt belé. Vajon sejti, hogy én vagyok hiányolt szerelme lánya?

Az apu melletti kép egy ultrahang képe volt. Szintén aranykeretes. A kép alatt a: Szabadi Hajnal név állt. 

Kezdett egyre érdekesebbé válni a dolog. Hirtelen rossz előérzetem támadt, úgyhogy sebes léptekkel mentem vissza az emeletre és meg sem álltam a piros ajtós szobáig. Átvettem a hálóinget, bebújtam az ágyba és minden erőmmel azon voltam, hogy elaludjak. Kavarogtak a fejemben a gondolatok. Mi történhetett velük? Már csak félálomban jutott eszembe, hogy Lilla haragudni fog. Késő volt. Az álomvilág magával ragadott. 

Másnap, mikor felébredtem, úgy döntöttem kiderítem mi folyik itt. Elővettem a legkedvesebb mosolyom és úgy, hálóingben, leballagtam a konyhába. Amit immár könnyen megtaláltam. Már az ajtóban voltam, mikor megtorpantam, mert hangok szűrődtek ki:

- Láthatott volna sokkal többet is!- hallottam a nagyi hangját.

- Mama! Pár üzenet? Nem nagy dolog. Legközelebb bezárjuk a szobát. 

- Tegnap kellett volna bezárni! Nem lesz legközelebb kedves Bendegúz, mert kirúgom!

Ekkor éreztem úgy, hogy ideje közbelépni:

- Jó reggelt!-mindenki leblokkolt.- Igen, hallottam mindent. Csak azért találtam rá az üzenetekre, mert Bendegúz a maga parancsára, nem volt hajlandó visszaadni a dolgaim. Én meg elindultam megkeresni, többek között a telefonom, mert beszélni szeretnék a barátnőmmel. Valószinűleg azért nem zárta be az ajtót, mert a macskák még akkor is ettek mikor én értem oda. Így van Bendegúz?

- Természetesen.- vágta rá megszeppenve. Nem játszotta túl jól a szerepét. Terelnem kellett.

- Ami a festményt illeti, nagyon szép. Különlegesen vam megfestve. Mondhatnám azt, hogy az üzenetek jól passzolnak a kép hangulatával, de felteszem videókamerákon látták, hogy kicsit megleptek. Mármint nagyi! Nem tudtam, hogy maga szerelmes. Na meg azt sem, hogy egykor gyermek volt a szíve alatt. Mielőtt úgy dönt, hogy eltesz láb alól, szeretném tudtára adni, hogy nem tudok semmit. Még. De bepótolhatná az elmaradt mesélést azzal, hogy felvilagosít a férfi mivoltát illetően. Hisz barátok vagyunk, nem?- ültem le a pulthoz ártatlan szemekkel. 

- Drágám! A dolog korántsem olyan érdekes mint amilyennek te gondolod azt. Ő a férjem. Aki meghalt. Már meséltem róla. Szerettem és még most is szeretem. Hát bűn ez?- kérdezett vissza ugyanolyan ártatlanul. Ha harc hát legyen harc! 

- Dehogy. Szép dolog a szerelem.- főleg ha az én hallot, még nős apám iránt táplálják.- Mikor készült a kép a férfiról?

- Halála előtt.-válaszolt a nagyi. Ami azért fura, mert a nagyi hetven felett van, apu meg ötven volt, mikor megölte magát. Kicsit nagy a korkülönbség ahhoz, hogy egyéjszakás kalandnál több legyen. Mármint biztos nem voltak sokat együtt ekkora különbséggel. Egy éjszakát még kinézek belőlük. A nagyi jól tartja magát. De hogy hosszútávon együtt legyenek... Valószínűleg neki is feltűnt ez a gondolatmenet, mert kijavította magát.- Halála előtt jó pár évvel.

- Mennyi korkülönbség volt közöttük?

- Pár év. Bendegúz, szolgáld ki a hölgyet. És add vissza neki a dolgait.-zárta rövidre- Arra kérlek drágám maradj egy hetet velünk. Úgysincs állásod. Ismerjük meg egymást.-lépett ki az ajtón. Ezzel lezárta a témát, és elérte, hogy úgy döntsek, itt maradok egy hetet, és kiderítek mindent.